1910. március 27-én rágyulladt a csűr a húsvéti bálozókra Ököritófülpösön. 312 ember vesztette életét a szerencsétlenségben és 99 sérült meg. A kor legtöbb áldozatot követelő katasztrófája volt ez Európában.

Ököritófülpösnek akkor még Szatmárököritó volt a neve. A csűr a falu közepén volt, Schwarz Benjámin tulajdonában állt, akárcsak a mellette levő kocsma. 650 ember gyűlt össze a szépen feldíszített csűrben – írja a Történelemportál. Tizennyolc környező falu fiataljai báloztak itt, a lányokat akkori szokás szerint a szüleik is elkísérték.

A csűr egyik végében, a nagy kapu előtt állították fel a zenekaroknak a dobogót. A másik végében levő kapu előtt pedig egy hosszú lócát állítottak le a bámészkodó szülőknek, rokonoknak. Úgy tudni, itt be is támasztották kívülről a kaput. Akkori szokás szerint lóca volt egyébként a falak körül mindenütt. Egy kis oldalsó ajtón jöttek be a vendégek, és belépéskor kellett fizetni is.

A tragédia

Lampionokkal világítottak, amelyek akkor főként disznóhólyagból készültek, bennük pedig gyertya világított. Folyt a mulatság, nagy volt a báli jókedv. Egy ilyen kiszáradt hólyag fala azonban valahogy tüzet kapott a benne levő gyertyától.

Egy szabadságos közhuszár, bizonyos Pongó Dániel kirántotta a kardját, és odasuhintott a hólyagot tartó spárgára. El akarta vágni, mondván, essen csak le az a hólyag, a földön aztán majd agyontapossák az amúgy ártatlannak tűnő lángot. Csakhogy a hólyag ezúttal nem spárgával, hanem dróttal volt a gerendázathoz erősítve. A kard nem tudta elvágni, a csapás fellendítette az égő hólyagot a szalmatető irányába, ami szinte azonnal lángot is kapott.

Gyorsan terjedt a tűz, a tetőszerkezet égő darabjai kezdtek aláhullani. Az emberek pánikba estek, az oldalt levő ajtón próbáltak először menekülni, de az csakhamar teljesen betorlódott a menekülőktől. A csűr egyik végében levő kapu használhatatlan volt, mert ott állt a zenekaroknak állított nagy dobogó, a szemben levő kapu előtt pedig ott volt a nehéz lóca. Ezt a kaput azonban áttörték a kiáltozó és rémült emberek, ám sokan elestek a lóca miatt, és itt is hatalmas lett a torlódás. Szemtanúk szerint legalább két méter magas, élő emberhegy alakult ki szinte pillanatok alatt, bedugult a kapu, aki alul volt, az megfulladt, aki felül, azt pedig az égve aláhulló gerendák, a perzselő lángok ölték meg.

Nagy baj volt az is, hogy a legkritikusabb percekben azok, akik kint levegőztek például a csűr előtt, a tüzet látva erőnek erejével is be akartak menni segíteni, a bentiek pedig menekültek volna kifelé. Ugyanazon a kis ajtón és ugyanazon az áttört kapun. Káosz és pánik. És akik a csűr közepén ragadtak, de elkerülték őket a lángolva aláhulló gerendák, a kavargó füsttől fulladoztak.

Szívszorító drámák játszódtak le. Egy apa, aki kint volt, bement, kihozta az egyik lányát. Ezután visszament a másik lányáért, de vele már nem tudott kijönni, mindketten odavesztek. Valaki más már a nyolcadik embert mentette ki. Visszament a kilencedikért, de bennrekedt, és meghalt vele együtt. Egy férj pedig tizenöt embert rángatott le az emberkupacról, amikor alant megtalálta a feleségét. Már fogta az asszony kezét, de újabb testek zuhantak rá, és meghalt. A tragédia hírére először a csendőrök érkeztek a helyszínre, aztán a főszolgabíró Csengerről. Majd jött három orvos Mátészalkáról, kettő pedig szintén Csengerről.

Vagy harminc szekér hozta ki konvojban a tragédia helyszínéről az azonosíthatatlan emberi testeket, maradványokat a temetőben megásott közös sírba. Mindjárt el is földelték az áldozatokat, de Bálint István helytörténész szerint két nap múlva ki kellett nyitni a sírt. Annyira bűzlött. Meszet öntöttek az oszlásnak indult testekre, aztán visszalapátolták rájuk a földet.

Átok ült a csűrön

A csűrnek egyébként rossz híre volt az ököritóiak között, úgy tartották, átok ül rajta, mert rossz helyre építették. Babonás hiedelmüket erősítette, hogy az épületben gyakran történtek tragédiák, és nem csak a dolgos hétköznapokon – írja a Múlt-kor.hu.

Az 1886-os évben az egyik bálon például hatalmas verekedés tört ki falai között, előkerültek a kések is, és huszonhat sebesült fetrengett a földön, öten pedig bele is haltak sebesüléseikbe a megbicskázottak közül.

A tragikus legendákat aztán a tűzvész tetőzte be, a csűr telkén nem is épült azóta semmi, ma egy park, benne a pusztító lángok áldozatai előtt tisztelgő emlékoszlop áll a helyén.

Forrás: Történelemportál.hu, Múlt-kor.hu.

Képek: Történelemportál.hu és wikimapia.org