A tűz tisztelete a szinte minden népnél ismert hiedelemre, a tűz természetfölötti eredetére vezethető vissza.

Zaratusztra vallásában a tűztisztelet Ahura Mazda imádásának módja. Nem tűzimádás, hanem a perzsa egyistenhit kultuszának része. A tűztisztelet kizárólagos joga a "tűzpapokat” illette meg, akik az örökké égő tüzet gondozták, és oltára előtt imádságokat recitáltak bekötött szájjal, nehogy a szent tüzet tisztátalanná tegyék. A IV. században háromféle tüzet őriztek: az isteni ragyogás papi tüzét, a harcosok tüzét és Mitra paraszti tüzét.

Európa több pontján a tűz a túlvilág felé közvetítő szerepet töltött be. A pogány germán tavaszi tüzek (Wotan-tüzek) és a VIII. században kialakult keresztény tűzszentelési szertartás nagyon hasonlítanak egymásra: hatalmas máglyát gyújtottak és megszentelték. A máglya üszkös fadarabjait a hívők hazavitték, beletűzdelték földjeikbe és hamuját ráhintették.

A magyar népszokások között az 1930-as években még elevenen éltek az ősi tűzkultusz emlékei: az újtűz, a tűzetetés, a tűzgyújtás tiltott napjai, a tűzpatrónus szent szobrának a ház elejére helyezése. Tűzbe dobták (tűznek adták) az első farsangi fánkot, a kenyérsütéskor a tészta, és általában az ünnepi ételek kis darabkáját.

A vörös színt hordozó állatokról (gólya, vörösbegy, harkály) azt tartották, hogy szájukban tüzet, "veres kakast” hordanak, bántásuk bajt hozhat a házra. A Jézus nevében mondott tűzáldás megállásra szólítja föl a tüzet.

A tüzet mint "tiszta” helyet, tiltások vettek körül. Bizonyos profán dolgokat végezni (fésülködni, kotlóst ültetni) nem volt szabad a kemencepadkán, mert a kemencében "az Isten testje sül”. Sok helyen tiltották a szemét tűzbe dobását, a tűzbe köpést, a tűz szidását is.

Ugyanakkor a tűz tisztító erejébe vetett hittel tűzbe lehetett dobni az egyébként eldobhatatlan, "tiszta”, "szent” tárgyakat: halotti szentelményeket, ünnepi ételek maradványait, húsvéti szentelt tojás héját, sonka csontját, karácsonyi morzsát, utolsó kenethez használt gyertyát.

A hiedelmek másik csoportja a tüzet a természetfeletti képességekbe való beavatás, tudománynyerés, a jóslás, túlvilágba való szimbolikus "betekintés” helyeként jelöli meg.

Forrás: lexikon.katolikus.hu

Kép: kepguru.hu