Megosztok veletek egy r�vidke r�szletet.

"A l�ny ijedt volt, remegett, de nem csod�lkozott, hogy ott tal�lt engem. H�l�s volt nekem. K�k szeme ragyogott, ahogy r�m n�zett. Meg�lelt, �n pedig �gy �reztem, teljesen elgyeng�l�k, szinte megsemmis�ltem a k�zels�g�t�l.

– M�r �szrevettem, hogy napok �ta k�vet. Mi�rt?

– Nem akartam, hogy baja essen, �s k�v�ncsi voltam. L�tni akartam, de tudom, hogy a m�ltkori besz�lget�s�nkkel elj�tszottam a lehet�s�get, hogy megb�zzon bennem.

– Mindenkinek j�r m�g egy es�ly. A dolgok nem feket�k vagy feh�rek, hiszen j�s�g mindenhol van, csak meg kell tal�lnunk! Ha �n olyan elvetem�lt lenne, mint ahogy el�sz�r gondoltam, akkor most nem seg�tett volna rajtam.

– Tan�tsa meg nekem, hogy hogyan tud ennyire der�s maradni! Mutassa meg, hogyan �l, mit szeret �s mik a v�gyai!

B�lintott �s megfogta a kezem. Mintha �sid�k �ta erre v�rtam volna. Soha t�bb� nem akartam �t elengedni.

Csod�latos h�rom hetet t�lt�tt�nk egy�tt. Mindenhov� k�vettem, megmutatta a vil�g�t, �s �n sok �j dologra r�csod�lkoztam. �t�ltem azt, amir�l kor�bban nem is sejtettem, hogy l�tezhet. A sz�pet �s a j�t l�tta mindenben.

– N�zze, milyen gy�ny�r� a patak! – �llt meg a l�ny az erd� sz�l�n, a kis fah�d mellett. A v�z halkan csacsogott. Az erd� f�i m�r levetett�k lombruh�jukat. November v�ge volt, de a nap olyan melegen s�t�tt, mint kora �sszel.

– Akkor is sz�pnek l�tja, ha meg�rad? Ha h�mp�ly�gve letarolja a vet�st, el�nti a falvakat �s hajl�ktalann� teszi az embereket?

– Nem. Akkor annak fogok �r�lni, hogy az �let�k megmaradt, �s seg�tek nekik az �jrakezd�sben. �s mit sz�l a naps�t�shez? Az enyhe t�lhez?

– Igen, ezek val�ban sz�p �s hasznos dolgok. Az eredm�ny�k: asz�ly �s elszaporod� patk�nyok – mondtam cinikusan.

A l�ny megcs�v�lta a fej�t.

– �s a t�z? A meleg k�lyha, a gyertya f�nye, a k�sz�l� eb�d illata?

– T�zv�sz. Fel�getett v�rosok. H�bor�. Hal�l – feleltem t�rgyilagosan.

S�ta k�zben el�rt�k a v�ros f�ter�t. Az �let zajlott, �pp v�s�r volt. A sz�nes forgatagban az emberek l�kd�s�dtek, nevettek vagy veszekedtek egym�ssal, hangzavar �s �telszag vett k�r�l minket. A l�ny r�m n�zett, �s hi�ba �lltunk a t�meg kell�s k�zep�n, nem l�tott m�st rajtam k�v�l.

– Amikor kit�r a v�sz, akkor der�l ki, hogy ki milyen ember. �n tudom, hogy sokan d�nten�nek helyesen – mondta, �s l�ttam rajta, azt szeretn�, ha ezzel egyet�rten�k. De nem tehettem. L�telemem volt a k�tked�s �s a tagad�s. Oly sok rosszat l�ttam m�r �letemben, annyi emberben csal�dtam, hogy nem mondhattam m�st:

– Hiszi maga. �n viszont tudom, hogy a bajban mindenki �llatt� v�lik. Akivel eddig tal�lkoztam, mind csak saj�t mag�ra gondolt. Egy�tt�rz�snek a cs�r�ja sem volt benn�k. �ltek, romboltak, ha kellett. Ha nem kellett, akkor is. Kivetk�ztek emberi mivoltukb�l.

– Maga mindenben csak a rosszat l�tja. Akkor mondok m�st: l�tja ott azt a p�rocsk�t? Azt a magas fi�t �s a barna szokny�s l�nyt – mutatott a kos�rfon� port�k�j�t n�zeget� k�t fiatalra. – A j�v� h�ten �sszeh�zasodnak. �s nem az�rt, mert a csal�djuk �gy akarja. Hanem mert szeretik egym�st.

– Biztos, hogy szerelemb�l? A fi�nak nem a l�ny f�ldje kell? Ha nem �rdekb�l esk�sznek, akkor is megromlik a kapcsolatuk. �r�k szerelem nincs. A legjobb esetben n�h�ny �ven bel�l m�r csak megszok�sb�l �lnek egy fed�l alatt. Mindketten m�s �gy�ban k�tnek ki. Vagy zs�mbes, megkeseredett v�ns�gek lesznek. De az is lehet, hogy agyonverik egym�st.

– Enn�l tal�n szebb lesz az �let�k. Hiszen lehet, hogy negyven �v m�lva is ugyanilyen szeretettel n�znek majd egym�sra, �s ha elj�n az id�, egy�tt alszanak el �r�kre – mondta a l�ny, �s tiszta k�k szeme felragyogott."