Nagy londoni tűzvész 1666. szeptember 2. és 5. között pusztította az angol fővárost.  A tűz 13 200 házat, 87 plébániatemplomot, a Szent Pál-katedrálist és a City legtöbb hatósági épületét felemésztette.

A lángok a középkori városmagban, a City of Londonban csaptak föl, és, bár nem érték el, de komolyan veszélyeztették az arisztokraták lakta Westminstert, II. Károly angol király whitehalli palotáját és a legtöbb külvárosi nyomornegyedet. Becslések szerint a belváros 80 ezer lakosa közül 70 ezer otthona lett semmivé.

A halálos áldozatok száma ismeretlen és kevésnek becsült, mivel csupán hat halálesetet jegyeztek fel. Manapság azonban vitatják ezt, mivel a szegény és középosztálybeli áldozatokat nem rögzítették a források, és a hő sok áldozat testét elhamvaszthatta, elpusztítva minden felismerhető nyomot.

A tűz egy királyi pékségben, a Pudding Lane-en keletkezett, ahol Thomas Farriner (vagy Farynor), a pékség vezetője figyelmen kívül hagyta, hogy az egyik kemencéjében nem aludt ki a parázs. Ennek következtében 1666. szeptember 2-án, vasárnap, nem sokkal éjfél után ütött ki a tűz.

A lángok gyorsan terjedtek nyugat felé. A korabeli legjelentősebb védekezési eszköz, a házak lerombolásával történő tűzgátak kialakítása a kelleténél jóval később kezdődött meg a londoni főpolgármester, Sir Thomas Bloodworth tehetetlensége és határozatlansága miatt.

Mire vasárnap éjjelre kiadták a parancsot a magas fokú védekezésre, a tűz már olyan erős lett, hogy a legtöbb próbálkozásnak ellenállt. Hétfőn a tűz észak felé terjedt, és elérte a City szívét. Kedden a tűz a belváros legtöbb területére átterjedt, elpusztítva a Szent Pál-katedrálist, valamint átjutott a Fleet folyón is, ezzel többek között II. Károly westminsteri udvarát veszélyeztetve.

Ezalatt folyamatosan próbálták szervezett körülmények között csillapítani a lángokat, eredménytelenül. Végül az, hogy mégis sikerült eloltani a tüzet, két tényezőnek volt köszönhető: az erős keleti szél csillapodott, és a londoni Tower helyőrségének puskaporral sikerült tűzgátakat kialakítaniuk, ami megfékezte a további terjedést keleti irányba.

A tűzvész részletes leírása itt olvasható!

Idegengyűlölet

Az utcákon megbomlott a rend, amikor külföldi szándékos gyújtogatókról kezdtek beszélni. A hajléktalanok főleg a hollandokra és franciákra gyanakodtak, mivel éppen akkor folyt a második angol-holland háború. Ezen bevándorlók így lincselések és utcai erőszak áldozativá váltak.

A gyors bűnbakképzés egyik példája Robert Hubert, egy bolond francia órakészítő esete, aki azt vallotta, hogy a pápa követeként ő kezdte a tüzet Westminsterben. Később beszámolóját módosította annyiban, hogy a Pudding Lane-ben található pékségben kezdte a tüzet. Hubertet elítélték, azon kételyek ellenére is, hogy alkalmas-e egyáltalán megérteni az ügyét, és 1666. szeptember 28-án felakasztották Tyburnben. Csak kivégzése után derült ki, hogy valójában két nappal a tűzvész kitörése után érkezett Londonba. Azon állításokat, hogy a katolikusok gyújtották fel a várost, a katolikusbarát II. Károly udvarának ellenségei hatásos politikai propagandaként használták, különösen a király uralkodása idején bekövetkező pápista összeesküvés és a kirekesztési válság idején.

Hollandiában a londoni nagy tűzvészt a "Holmes máglyája" isteni megtorlásának fogták fel. "Holmes máglyája" néven híresült el az a Sir Robert Holmes által vezetett rajtaütés, amely során az angolok kirabolták és felgyújtották a hollandiai Nyugat-Terschellinget.

Újjáépítés

A katasztrófa okozta társadalmi és gazdasági problémák rendkívüli mértékűek voltak. II. Károly arra buzdította a londoniakat, hogy hagyják el a várost, és máshol telepedjenek le, mivel a király félt egy esetleges lázadás kitörésétől a nincstelen menekültek körében.

A Korona és a City hatóságai megpróbálták megállapítani az egyes épületek és területek tulajdonosait azért, hogy megtárgyalhassák velük a nagyméretű városrendezés és átalakítások következtében fizetendő kártérítést, de ezen valószerűtlen ötletet végül elvetették. A munkások toborzása és a leégett épületek telkeinek felmérése a legtöbb, napról napra élő embert hidegen hagyta, csakúgy, mint azokat, akik elhagyták a várost. A tüzet követő munkaerőhiány lehetetlenné tette a tervek megvalósítását.

Christopher Wren mellett Robert Hooke, Valentine Knight és Richard Newcourt is benyújtott terveket az újjáépítéshez. A tűzvész után London utcáit lényegében a korábbinak megfelelően építették újjá, annak ellenére, hogy számos radikális változtatást is javasoltak.

Az újjáépített Cityben a régi utcarendezés valósult meg, higiéniai és tűzvédelmi fejlesztésekkel: szélesebb utcák, nyitott és elérhető rakpart a Temze mentén végig, a folyóhoz való szabad hozzáférést gátló épületek nélkül, és, ami a legfontosabb, a házakat téglából és kőből építették, nem fából. A korábbiak helyén új középületeket emeltek, és a Szent Pál-katedrális is felépült, Wren további 50 új temploma mellett.

A tűzvész emlékezete

A király kezdeményezésére emlékművet állítottak fel a Pudding Lane közelében, melyet Christopher Wren és Robert Hooke tervezett. A 61 méter magas, pusztán a The Monument (az Emlékmű) néven emlegetett építmény még egy metróállomásnak is nevét adta.

Az Emlékmű 61 méter (202 láb) magas - pontosan ennyi a távolság az oszlop és a Pudding Lane-i ház között, ahol a tűzvész idején az első lángok felcsaptak. Az oszlop belsejében 345 csigalépcsőfok vezet felfelé. 311 lépcső megtétele után az oszlop tetején található kilátó-teraszhoz érünk, melyből - sokak szerint - szebb kilátás nyílik, mint a Szent Pál Székesegyház tetejéről, hiszen innen a székesegyházat is látni... A kilátó-terasz fölött egy 13 méter magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a várost ért természeti csapást.

Az oszlop nyugati oldalán Caius Gabriel Cibber szobrász által készített dombormű található. A dombormű allegórikus jelenetet ábrázol: London városát egy női alak szimbolizálja lehajtott fejjel, zilált hajjal, erőtlenül leengedett balkezében karddal. A szárnyas Idő épp megpróbálja őt felemelni. London alakja mögött az égő város látható.

Az ellenkező oldalon római ruhában, fején babérkoszorúval II. Károly áll. Épp három kísérőjét küldi London megsegítésére: a Tudományt, az Építészetet és a Szabadságot. Mögöttük áll az Igazság egy koronával, és az oroszlánt féken tartó Bátorság.

Az oszlop talapzatának három oldalán latin feliratokat találhatunk: az északi oldalon a város pusztulásának, a déli oldalon az újjáépítésének állítottak emléket, a keleti oldalon pedig az Emlékmű építésében részt vevők nevei és fontos évszámok láthatók – olvashatjuk a Londonkalauz.hu oldalon.

1668-ban a feliratot megtoldották a katolikusok vádolásával is: "Itt, a menny engedelmével, elszabadult a pokol e Protestáns városban... a City legfélelmetesebb tűzvésze; kezdte és véghezvitte a pápista csoport árulása és rosszakarata... A pápai őrület, mely ily borzalmat hozott, még nem ért véget..." (A feliratot 1830-ban távolították el végleg, amikor a katolikusok egyenlőségéről szóló törvény megszületett.)

Egy másik emlékmű, a Smithfieldben elhelyezett Golden Boy of Pye Corner (Pye sarki Arany Fiú) a tűzvész sikeres megfékezésének helyét jelöli.

A felirat szerint a Pudding Lane-en kezdődő és itt véget érő tűz a Londont mohósága miatt elérő Isten haragjának bizonyítéka. A teória, hogy a tűzvész a falánkság, mint főbenjáró vétek miatti büntetés, egy korabeli paptól származik.

Úgy érvelt, hogy a bujaságot egy Drury Lane-nél (itt volt a színésznők törzshelye és a hely a kicsapongó viselkedés metaforája volt), míg az istenkáromlást egy Billingsgate-ből (ahol a halkereskedők híresek voltak káromkodásaikról) kiinduló tűz torolta volna meg, ha pedig a hazugság miatt kellett volna bűnhődniük a londoniaknak, a Westminster Halltól egészen a Cityig minden porig égett volna.

A pestis

Az 1665-ös nagy londoni pestisjárvány a város lakosságának hatodával, körülbelül 80 ezer emberrel végzett, és mivel a tűz után Londonban soha többé nem fordult elő ilyen járvány, egyesek úgy vélik, hogy a tűzvész a későbbiekben sok emberéletét megmentette azzal, hogy megsemmisített számos egészségtelen háztartást a patkányokkal és bolhákkal együtt, amik a betegséget terjesztették.

A történészek nem értenek egyet arról, hogy a tűznek volt-e szerepe abban, hogy a későbbiekben soha többé nem ütötte fel a fejét hasonló nagyméretű pestisjárvány.

Forrás (képek és szöveg): Londonkalauz.hu és Wikipedia.hu