1933. február 27-én egy magányos holland kommunista felgyújtotta és elpusztította Reichstag, a német parlament épületét. A tűz nagyon gyorsan terjedt szét az ülésteremben, magas lángcsóvát hagyva. Megfékezni lehetetlen volt, a gyönyörű épület teljesen kiégett.

Február 27-én este, 21 órakor a gyenge látású Marinus van der Lubbe egyedül, egy ablakot betörve mászott be a Reichstag épületébe, és ott mintegy hatvan tüzet gyújtott meg. Azonban nem járt szerencsével, hiszen sem a bútorok, sem az ajtók nem akartak tüzet fogni, így 16 percig képtelen volt nagyobb tüzet előidézni.

Végül azonban mégis sikerült neki, ugyanis megtalálta a fabútorzatú képviselői üléstermet. Nagy segítségére volt, hogy az elnöki emelvény mögött több ezer kartont talált, amelyekre a képviselők nevei voltak felírva. Ezt a gyújtóanyagot kevesebb mint egy perc alatt szétszórta az emelvényen, majd meggyújtotta.

Szétrobbant az üvegkupola

21 óra 14 perckor riadóztatták a 6. tűzoltóosztagot, és azonnal az égő Reichstaghoz vezényelték őket, ahová négy perc múlva érkezetek meg. Az ajtók többsége zárva volt, így a tűzoltók hiába próbálták végig a keleti szárny két kapuját és a déli kaput, majd a nyugati kapuról is kiderült, hogy zárva van.

Mivel a nyugati oldalon tisztán látni lehetett a bent égő tüzet, a tűzoltók létrákat támasztottak az ablakhoz, és azon keresztül hatoltak be az épületbe 21 óra 23 perckor. A tűzoltók számára már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy gyújtogatás történt, hiszen a létrán felmászva a képviselői étterembe érkeztek, ahol négy tűzfészek is égett, ezeket azonban könnyedén eloltották.

Negyedórával a tűzoltók érkezése után a rendőrség emberei is megérkeztek, és elkezdett a tömeg gyülekezni az égő épület előtt. 21 óra 35 perckor már az SA és az SS emberei is megjelentek, akik főleg a tömeget igyekeztek távol tartani az égő épülettől. Eközben a tűzoltók folytatták az oltást, azonban valójában a jelentéktelen gócokat oltották el, és eközben az ülésteremben egyre nagyobbra csaptak a lángok.

A hő annyira megnőtt itt, hogy az ülésterem feletti üvegkupola egyszerűen szétrobbant a hő és a nyomás hatására. A tűz szerencsére nem tudott átterjedni más épületekre, mivel a Reichstag igen elszigetelten állt Berlin közepén.

Van der Lubbét a rendőrök a helyszínen 21 óra 26 perckor elfogták, amikor az félmeztelenül álldogált a Bismarck-teremben. Az őt elfogó két rendőr egyike többször arcon is ütötte a hollandot. Lubbe a kihallgatás során mindent bevallott, elmondása szerint gyufával és gyújtóssal idézte elő a tüzet tiltakozásként. A helyszínen egy sapkát, egy nyakkendőt és egy darab szappant találtak.

Kinek állt érdekében?

Marinus van der Lubbe semmilyen párttal nem állt kapcsolatban, ám bántotta a munkásosztály helyzete, így az épület felgyújtásával kívánt tiltakozni, és ellenállásra serkenteni a munkásokat. A férfi láthatólag zavart volt, amikor rátaláltak.

Hitler gyorsan kihasználta az adódó alkalmat és a felelősséget nagyon hamar a kommunistákra hárította, elérve pártjuk betiltását. A tűzvészt kihasználva Hitler elérte, hogy felfüggesszék a weimari alkotmány legfontosabb pontjait, és parlament nélkül, szükségrendeletekkel kormányozhasson.

A kommunista mandátumokat megsemmisítette, a párt tagjait az ekkor felállított koncentrációs táborokba hurcoltatta. Ezt követően megszavaztatta a felhatalmazási törvényt. A hadsereget nem az alkotmányra, hanem saját személyére eskette fel. Megsemmisítette a demokráciát, diktatúrát vezetett be.

A nemzetiszocialisták azon elméletét, amely szerint a kommunisták gyújtották fel a Reichstagot, már akkoriban is kevés kritikusan szemlélődő ember vette komolyan. Tartósabbnak bizonyult a kommunista ellenpropaganda. Valójában sokakban már akkor felvetődött, hogy a tűzvész kizárólag a nemzetiszocialisták érdekét szolgálta. Mára a történészek között általánosan elfogadott ez az elmélet, hogy magányos gyújtogató pusztította el a Reichstagot.

Forrás (képek és szöveg): Wikipedia.hu