64. július 18-án éjjel kezdődött a hatalmas római tűzvész, mely állítólag hat napon át tombolt a Tiberis-parti metropolisban, és az épületek java részét felemésztette. Az utókor Nero császárt tette felelőssé a katasztrófáért.

A Rómát fenyegető veszélyt már Augustus (ur. Kr. e. 27-Kr.u. 14.) felismerte, és a baj megelőzése érdekében egy külön tűzoltó- és rendfenntartó szervezetet – Vigiles – alapított, mely kerületenként átlagosan 250 embert mozgósított a kiszabott feladatokra – olvashatjuk a Rubicon cikkében. Ezek az egységek kétségkívül rengeteg potenciális katasztrófát előztek meg Rómában, ám mindenre az ő figyelmük sem terjedhetett ki: becslések szerint a metropolisban átlagosan napi 100 tűzeset történt, és a fent említett építészeti módszerek miatt egy száraz nyári éjszakán akár egyetlen égve felejtett olajlámpa, vagy gondatlanul eloltott fáklya is szörnyű tragédiát okozhatott.

Róma nagy része elpusztult

Valószínűleg tehát emberi mulasztás előzte meg a 64. július 18-án éjjel kezdődő tűzvészt is, amely a Circus Maximus környékéről, a Palatinus-domb lábától indult el Róma elpusztítására. A tragédiát gyermekként átélő Tacitus Annales című munkájában azt írja, először a cirkusz környékén álló bódékban felhalmozódott áru gyulladt lángra, majd a szél továbbsodorta a parazsat a környező faépületekre.

Tacitus azt írja, a tűzfal megállíthatatlanul haladt előre a Palatinus és az Esquilinus felé, az útba eső területek lakossága pedig – gyakorta sikertelenül – a kanyargós utcákon összekavarodva igyekezett menteni az életét.

A történetírók többsége szerint a tűz hat napon át dühöngött Rómában, ám Tacitusnál azt olvashatjuk, hogy az első katasztrófa után egy Tigellinus nevű férfi birtokán ismét felcsaptak a lángok, és tovább pusztították az épületek maradékát. A világtörténelem egyik leghíresebb katasztrófája a metropolis 14 kerületéből hármat teljesen elhamvasztott, és csupán négyet kímélt meg a rombolástól; ezekben a szörnyű napokban a „régi Róma” jelentős része megsemmisült.

Néró gyújtogatott?

Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy a katasztrófáért – a még számos egyéb gaztettel vádolt – Nerót illeti a felelősség, ez a kijelentés azonban egyáltalán nem tekinthető bizonyítottnak. Ez alapvetően onnan ered, hogy Suetoniusnál és Cassius Diónál is arról olvashatunk, hogy a császár személyesen adott parancsot Róma felgyújtására, ő maga pedig Trója pusztulásáról énekelve nézte végig, ahogy a lángok elborítják a metropolist.

Munkájában Tacitus sem zárta ki a lehetőségét annak, hogy a szörnyű katasztrófáért Nero volt a felelős, azt azonban mindenképp cáfolta, hogy a költői babérokra pályázó császár a tragédiából akart volna ihletet meríteni, ugyanis ekkor a tengerparti Antiumban tartózkodott.

 Szintén az Annales-ban olvashatjuk, hogy a tűzvész után Nero megnyittatta palotáját és kertjeit a károsultak számára, leszállította a gabona árát, és részben saját vagyonából finanszírozta az újjáépítés hatalmas munkáját, ami a róla kialakított egyoldalú képet jelentősen befolyásolja. Ugyancsak a közismert vádak ellen szól, hogy a katasztrófa után császári rendelet szabályozta az utcák szélességét és elhelyezkedését, mely egyúttal azt is kikötötte, hogy az új épületeket téglából emeljék.

Mások szerint Nero azért gyújtatta fel Rómát, hogy a saját dicsőségére és szája íze szerint építhesse újjá, illetve, hogy a katasztrófa sújtotta területen emelt színpompás Domus Aurea-palotakomplexumnak helyet teremtsen. Bár a császár nagyra törő ambíciói vitathatatlanok voltak, ez az összeesküvés-elmélet is meglehetősen gyenge lábakon áll, hiszen a tűzvész Nero Palatinuson álló palotáját sem kímélte.

Nero a katasztrófáért a keresztényeket okolta, és kíméletlen hajszát indított ellenük. A lexikon.katolikus.hu szerint halálra ítélték és Nero vatikáni kertjeiben a legkegyetlenebb módon kivégezték (Tacitus szerint) a keresztények "óriási tömegét”. Az állatbőrbe varrt keresztényeket vadállatok marcangolták szét, másokat keresztre feszítettek vagy szurokkal öntöttek le, és az est beálltával égő fáklyákként égették el őket.

Forrás: rubicon.hu, lexikon.katolikus.hu

Kép: romaikor.hu