"ron tudta, hogy a bartja nem mond igazat. De hogy mirt hazudik neki, s mi lehet a httrben, arrl halvny fogalma sem volt.
Elindult haza. A kapun kilpve egy kutyastltat regurat ltott. Krlbell nyolcvanves lehetett. Ismersnek tnt neki a viseletes barna zakt s divat sapkt visel ids frfi. Rjtt: akkor ltta a vkony, csontos reget, amikor a hajlktalanoknak segtett a raktrtznl. A lba mellett lldogl, apr termet, dlledt szem kutya bsz ugatsba kezdett s acsarkodva rngatta a przt, amikor megltta a tzoltt.
– Ejnye, Csutak, ne kiablj – szlt r a gazdja. – Kicsit rigolys mr, reg kutya. Ne haragudjon!
– Semmi gond. Csak nem tp szt! Mg szerencse, hogy megkti ezt a kis vrebet – nevetett ron.
– Fiatalember, ne tljen a kls alapjn! Csutak kicsi, gyenge s csnycska is, ezrt ha rnz, nem tudhatja, milyen lngllek lakik benne. Btrabb ez az llat, mint egy pitbull, vagy hogy is hvjk azokat a nagy, izmos kutykat – emelte fel btyks mutatujjt az reg.
– Nem akartam megbntani. Szia, kutya, s bocs! – hajolt le a szrgombchoz ron, megszagoltatta vele a kezt, majd megsimogatta. Az eb ezt a gesztust flszeg farkcsvlssal jutalmazta.
– Gondolkozzon el, fiatalember: nem minden az, aminek ltszik. Lehet, hogy ez itt egy lruhs srkny. Vagy valami ms – kuncogott az ids frfi.
– Mita stlgat erre?
– Mr legalbb flrja. Az orvos azt mondta, hogy sokat legyek a friss levegn. s a lbaimnak is jt tesz, ha megmozgatom ket. Ott szoktam ldglni a szemkzti padon.
– Nem ltott semmi klnset? – krdezte elszorul torokkal ron. Tartott tle, hogy magyarzkodnia kell majd.
– , sok dolgot ltok. Nha olyanokat is, ami valjban nem is ltezik. A szemem mr nem a rgi. A mltkor is elmentem Rzsika mellett, mert nem vettem szre. Gyakran ltok csveseket. Kpzelje, mostanban nagyon sok a csves a laktelepen. Valamit csinlni kellene. Szltam mr Gzuknak, a kzs kpviselnek is. De nem rdekli. Pedig bekltznek a lpcshzba, s tzet raknak a kapuban. Hulignok.
ron megknnyebblten shajtott. gy tnik, nem bukott le, nem volt szemtanja annak, ahogy megleckztette Andrs tmadit.
– Akkor j stlgatst, s j egszsget kvnok. Viszlt! – mondta a fiatal frfi, s elindult a villamosmegll fel. Az reg mg utnaszlt.
– Aztn jl vigyzzon magra, fiatalember! s ne jtsszon a tzzel, mert meggetheti magt!
ron meghkkent, megllt. A kutys bcsi azonban tbb nem nzett r, htat fordtott neki, s halkan ddolgatva elcsoszogott."